A digitális érába beleszülettek generációja – 25 alatt – természetes képességként szívták magukba a digitális világot. Míg mi bevándorlók némi félelemmel vegyes tisztelettel tekintünk a technológiára, az online lehetőségekre ők mindezt termesztésnek élik meg, és így fogyasztási, tanulási, gondolkodási szokásaik is e szerint alakulnak.
Prensky leírása szerint fő jellemzőik:
Digitális sebesség a valós idejűvel szemben – senki sem klikkel olyan gyorsan mint az új generácó – gyors rápillantás és már megyünk is
Párhuzamos haladás a lineáris helyett – vagyis multitasking: egyszerre több dolgot is művel, a telefonbeszélgetés közben nézi meg az emailjeit stb.
Random hozzáférés vs. lineáris gondolkodás – az új médián felnőttek megszokták, hogy össze-vissza klikkelgessenek, keresgessenek infó után, ahelyett, hogy a hagyományos
Az első a grafika és ábrák, a szöveg csak utána jön
Passzív tanulás, ismeretszerzés helyett interaktív
A folyamatos, lépésenkénti motiváció kell
A fantázia egyre nagyobb szerephez jut – főleg ha ő alakíthatja
Türelmetlenség – azonnal meg akarja találni, amit keres, vagy amit relevánsnak, esetleg érdekesnek talál, különben már odébb is klikkelt.
Ahogy Arianna Huffington fogalamazott: „ha régi médiát fogyasztasz, azt a kanapédon teszed, ha új médiát azt lóháton”
Vagyis mi offlineról átszokott bevándorlók új gondolkodásmódot, az interaktivitás új szintjét kell célozzuk. És ez nem feltétlen a web2-t jelenti, hanem izgalmas, folyamatos előnyöket ajánló, interaktív, és gyorsan áttekinthető, több szintű tartalmak hálózatát. Ráadásul egyre inkább arra vagyunk utalva, hogy olyan tartalmakat hozzunk létre, amely ér annyit, hogy a fogyasztó maga ossza meg társaival.
